A legnehezebb az első hét volt, de felfedező útnak, kihívásnak vettem ezt a helyzetet.
Bécsben sok minden más, mint otthon, viszont van néhány hasonlóság is.
Amiben nagyon röviden (és nem kimerítőleg) más:
1. az infrastruktúra (és ezt nem csak azért mondom, mert fővárosról van szó), amely ki van építve úgy a tömegközlekedésnek (földalatti, föld feletti vonalak), mint az autósoknak, gyalogosoknak és nem utolsó sorban a bicikliseknek (közel 1200 km-nyi bicikliút van itt... Wow, vár rám a tekerés :))))
2. az emberek sokfélesége és minden kedves gesztust értékelnek (pl. ajtót megtartom a bevásárlóközpontnál valakinek, leesett valakinek a pénze és szóltam, stb.)
3. közlekedési kultúra (pl. az átjárón ha elindulok, nem kanyarodik rám az autó, hanem türelmesen vár, sőt ha átjáró közelében vagyok, de még le sem léptem a járdáról, már akkor megáll és átenged; ami nagyon fura volt, hogy a mentőautók általában csak villognak, csak akkor szirénáznak, ha nagyon muszáj és mégis minden autós észreveszi és helyet ad nekik; itt nem dudálnak az autók -csak ha esetleg vészhelyzet van- és 1-2 kivételel nem gyorshajtanak)
4. kenyér: itt többnyire zsemléket, kifliket, bagetteket esznek, meg néha barnakenyeret (ez utóbbit eszem inkább én is... egészséges, nemde?:))
5. ásványvíz: még egy igazi, jó, szénsavas ásványvizet nem igazán ittam, bár igaz sokat még nem is próbáltam ki
6. hivatalok: bár egyes helyeken rövid a nyitvatartás, mégis minden papírt gördülékenyen és gyorsan megkaptam (sehol sem kellett 10-15 percnél többet várakoznom)
7. tömegközlekedés: nagyváros ellenére percre pontosan járnak a metrók (legpontosabban), villamosok és buszok (ez utóbbiak is pontosan vagy csak pár perc eltéréssel hamarabb vagy később érkeznek a kifüggesztett menetrendhez képest a közlekedési viszonyok függvényében), valamint a főbb megállóhelyeken elektronikus kijelzők tájékoztatnak a következő busz(ok)/metro/ villamos érkezéséről
Nálunk még menetrend sincs, csak indulási időpontok a végállomásokról, inkább no comment...
8. üzletek nyitvatartása: úgy néz ki, hogy itt még emberséges a munkaprogram és a nagyobb és kisebb üzletek is este 6-7-8 felé zárnak, vasárnap viszont az pihenésnap és az üzletek 99%-a be van zárva
9. tisztaság: nem azt mondom, hogy itt samponnal mossák az utcákat (bár a főtéren a Stephansplatz környékén vizes, seprűs és még vagy 1-2 féle tisztító autó szokott esténként takarítani), de nagyobb a tisztaság és nem hajigálják össze-vissza a szemetet az emberek, valamint a kutyák ürülékét kis zacskóba össze kell szedni (büntetés mulasztásért 36 euró). A közelben van a Liesing nevű patak és a medre, partja tisztasága minta lehetne a kb. ugyanakkora otthoni Poklos pataknak. Itt is van azért egy-két elszigetelt hely, ahol több a szemét, de ez lehet betudható annak is, hogy még csak most kezdődött el a tavaszi nagytakarítás.
10. városrendezés: látszik, hogy minden alakítást, fejlesztést széleskörű konzultáció előz meg, most pl. a Mariahilfer strasse-ről volt népszavazás a 6. és 7. kerület lakóinak, akik megszavazták, hogy sétálóutcává váljon teljes egészében, ahol biciklizni is lehessen
A másik példa a Hauptbanhof (fő vasúti pályaudvar) kibővítésének, felújításának befejezése, fejlesztése, amelynek főépülete 2014 őszére készül el teljes egészében, a környék pedig 2020-ig kap végleges formát.
Amiben leginkább hasonlít, hogy az időjárás nagyjából ugyanolyan, valamint itt is sok a játszótér, a bank (viszont nem a főtéren) meg sok a manó (kisgyerek), igaz többnyire muszlim anyukákat láttam sok gyerekkel sétálni, de ebbe most ne menjünk bele, talán majd máskor.
Amit még fontos megemlítenem, hogy a távolból minden otthoni dolog felértékelődik, legalábbis számomra, erről részletesebben majd egy következő bejegyzésben írni fogok.
